A következő bejegyzésben arról tudtok olvasni, hogy számomra melyek voltak azok a sminktermékek, ami totális pénzkidobás volt. Aki ismer tudja, hogy inkább sminkcuccokra költöm a pénzem, minthogy ruhákra, egyszerűen egy szép highlighter vagy egy szempillaspirál engem hamarabb lázba hoz, mint egy új nadrág... így nagyon morcos tudok lenni, ha az adott termék egyáltalán nem válik be. Gondolkoztam, hogy ide soroljam-e a körömlakkokat is, de talán azt egy következő hasonló jellegű posztban. :) 

 

Az első kiszemeltem egy nagyon friss, alig 1 hónapja vásárolt Essence Lash Princess nevezetű szempillaspirál. Magyar youtubereknél sokszor láttam ezt és kivételesen megis lepődtem, mennyien szeretik, hiszen egyáltalán nem drága és a videókban tényleg láttam az elképesztő eredményt, amit ez a termék nyújtott. Az ára láttán (1100ft.) megörültem, mert bár fent megemlítettem mennyire szeretek sminkcuccokat venni, néha inkább passzolom a témát a borsosabb árú cuccok miatt. Azonban a sok pozitív vízhang után bekerült a kosaramba... na, de ez hiba volt! Az aranyos csomagolás valami pokoli belsőt takar. (Nekem legalábbis) Annyira sok terméket vesz fel a spirálja, hogy legalább fél perc mire a felesleget leszedem róla, hogy ne két kilóval kezdjem festegetni a pilláimat... természetesen a háromnegyede akkor is rajta marad, így azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy majd szép sűrű lesz a végeredmény. Ennek ellenére egymáshoz ragadtak a pilláim, 1 másodperc alatt meg is száradt így képtelen voltam már "szétválasztani" őket. Tény, hosszabbak lettek, de úgy nézett ki, mintha 5 szempillám lenne, annyira összeragadt... számomra óriási csalódás, próbálkoztam vele rengetegszer, de hanyagolom.

 

A következő a pinkpandáról rendelt Makeup Revolution radiant lights highlighter. Nagy reményeket fűztem hozzá, mert korábban még alig-alig használtam highlightert, és bár nem emlékszem az árára biztos vagyok benne, hogy 1000forint felett volt. Teljesen bezsongtam, vártam a hatást a gyönyörű kis fényt az arcomon, de ez elmaradt. Elgondolkoztam azon is, hogy lehet a bőrömhöz nagyon egyező highlightert vásároltam, de aztán kipróbáltam másokon, de eredménye nem lett. Olyan, mintha nem is lenne rajtad semmi. Nem csillog, nem fénylik... sajnos ő se lesz valószínűleg kihasználva!

 

Ha már így az arcon használt termékeknél tartunk, a következő egy bronzosító, amit a fent említett highlighterrel együtt vásároltam. (Valószínűleg ez volt a legrosszabb beruházásom sminkcuccok terén) A Beauty UK bronzosító gyöngyeire esett a választásom. Mindig is ki akartam ezeket a kis gyöngyöket próbálni, mert régen a nővéremnek is volt és azt imádtam... hát azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom ő nem vált be. Gyakorlatilag a fél életemet el tudnám tölteni azzal, hogy az ecsetet bele-bele nyomjam ezekbe a gyöngyökbe, mert semmit nem vesznek fel. Semmit. Ez nem az ecseteim hibája, hanem annyira nincs ezeknek színe, hogy még az ujjaimon is szinte láthatatlan. Enyhe barnás színe van, de hiába szenvedtem vele kontúrozni vagy egyáltalán bronzosítani nem tudtam vele. Semennyire sem. 

 

A mai utolsó kliensünk, pedig nem más, mint egy szemöldök gél. Az RL de Young márkának a szemöldök gélje a 02 árnyalatban vásároltam meg, mert szinte teljesen egyezik a szemöldököm valódi színével. Hosszú ideje szerettem volna gél állagú terméket, ezt a ceruzát, pedig szintén youtube videókban láttam felröppenni. "Ideális a szemöldök korrigálására és hangsúlyozására." - nem, nem ideális. Nehezen kenhető, nem tartós termékről beszélünk, már az első használat után kidobtam volna a kukába. Lehet velem van a baj?! Ha túl erősen húzom meg, akkor olyan lesz a szemöldököm, mintha tetoválva lenne, ha túl halványan, akkor pedig semmi sem látszik... nagyon ritkán használom, hogy még se úgy menjen majd a kukába, de így a szemöldökformázás nem 2 percet, hanem legalább 5-10 percet vesz igénybe. 

 

Ajánlom-e bárkinek ezeket a termékeket? Nem! De ne felejtsétek el, attól mert nekem nem váltak be, nektek még működhet. Sőt, azt sem árt észben tartani, hogy nem drága cuccokról beszélünk, így sokszor előfordul, hogy ami túl olcsó az nem is lesz a legjobban használható termék. Ennek ellenére ez a drága termékekről is elmondható ugyanúgy.
Nagyon remélem, hogy tetszett nektek ez a kis sminkes bejegyzés!:) 

Sziasztok! Jó pár napja nem jelentkeztem, de higgyétek el, hogy kevés időm volt most a blogra. Azonban a látogatószámok egyre csak növekednek, sőt egy egészen hihetetlen 271-es napi látogattságot is elértünk a tegnapi nap folyamán, és csak ámultam bámultam. :) Természetesen Noémivel azonnal megosztottam az örömhírt.

 

Egy nagyon laza kis bejegyzéssel jöttem/jöttünk nektek, ugyanis már megszokhattátok, hogy szeretjük, ha kicsit közelebbről is megismertek minket, így egy újabb TAG kérdéssorral érkeztünk. Ezúttal a 15 furcsa kérdést hoztunk nektek.

 

1. Milyen becenéven hív téged a családod?

Floo: Rika - passz, honnan jött nekik

Noémi: Nonó :)

2. Milyen furcsa szokásod van?

Floo: szeretem ropogtatni a bokám

Noémi: Ha megtetszik egy zeneszám, képes vagyok egy egész héten át csak azt hallgatni.

3. Van valamilyen furcsa fóbiád?

Floo: utálom a rovarokat, ha látok egyet a szobában, addig aludni se bírok, míg ki nem iktatom

Noémi: Félek a békáktól..  :D 

4. Melyik az a zeneszám, amit titokban szeretsz jó hangosan hallgatni és énekelni?

Floo: Szabyest új száma 

Noémi: Hú, ez nehéz kérdés. Sia Cheap Thrills című számát nem tudom megállni, hogy ne énekeljem, ha meghallom. Legnagyobb kedvencem.

5. Mi az, ami téged nagyon idegesít?

Floo: ha csámcsognak közvetlenül mellettem 

Noémi: Ha valaki kiabál. Azt nem bírom elviselni.

6. Miket csinálsz ha ideges vagy?

Floo: belülről rágom a számat

Noémi: Sajnos eszek.. :/

7. Az ágy melyik oldalán alszol?

Floo: bal 

Noémi: Bal. :)

8. Mi volt az első plüss állatod és hogy hívták?

Floo: Amire a legjobban emlékezek egy plüss majom, amit anyukámtól kaptam, mielőtt iskolás lettem volna. Neve egyszerűen, csak Majom :"D

Noémi: Egy Mickey egér. Imádtam! :)

9. Mi az az ital, amit mindig megrendelsz a Starbucksban?

Floo: Amióta itthon is van Starbucks egy kezemen megtudom számolni hányszor voltam...mindig valami frappáns elnevezésű kávét ittam

Noémi: Sosem jártam még Starbucksban.. :)

10. Mi az a szépségápolási dolog, amiről mindig prédikálsz, de sose tartod be?

Floo: Nem prédikálok ilyesmiről

Noémi: Én sem prédikálok, viszont amit nagyon fontosnak tartok, hogy ne aludjak el sminkben, nagyon-nagyon ritkán viszont mégis előfordul.

11. Melyik irányba szoktál állni a zuhanyzóban?

Floo: ő... befelé?! 

Noémi: ?? :D

12. Van valamilyen furcsa testi képességed?

Floo: ha késő estig fenn vagyok, de már kissé elálmosodtam, ha pislogok a szemem hangot ad ki. Elég érdekes.

Noémi: Nem tudok ilyesmiről.

13. Melyik az a kaja, ami tudod hogy rossz, de akkor is eszed?

Floo: gyorskaja (nem mindig, de ha oda kerül a sor, akkor nem nagyon ellenkezek)

Noémi: Sütemény, csoki.. és a vicc, hogy legtöbbször nem is esik jól.

14. Melyik mondat vagy kifejezés az, amit mindig használsz?

Floo: ezen még sose gondolkoztam... passz

Noémi: Talán a 'nyilván'.. :D

15. Ideje aludni menni. Mit viselsz ilyenkor?

Floo: pizsamát :"D

Noémi: Póló, rövidnadrág. :)

Azt gondolom, nem árulok el senkinek se újdonságot, ha azt írom, mindenkinek túl kellett élnie a gimis éveit. Abban az időben haragszunk a világra, a szüleinkre és szó szerint (persze akad kivétel) szarunk mindenre! Ez 10 diákból 8nál biztosan így van! A tizenéves korosztály a legmakacsabb, legsebezhetőbb és éppen ezért biztos vagyok benne, hogy nem csak nekem, de nektek is voltak/vannak rossz vagy éppen kínos élmények, amikről nem szívesen beszélünk. Amikor másnap iskolába mész, és úgy érzed mindenki téged bámul, összesúgnak a hátad mögött. 

És pontosan ehhez kapcsolódik a 13 okom volt, illetve maga Hannah Baker karaktere, mert sajnos ebben a világban eltudom képzelni, hány fiatal gondolkozhat azon, vajon "mennyivel könnyebb lenne a körülöttem lévő embereknek..nélkülem". Rengeteg új ember-, szituáció-, impulzus ér minket ebben a rövidnek tűnő 4 évben. Mindenki változik körülötted, pláne te magad. Félig már felnőttél, de mégsem. A szülők elengednek az első bulikba, de még mindig nem vehetsz alkoholos italt a kisboltban.. tudom, milyen. Hisz, aki belép a pubertás korba az átélte illetve, aki nem az átfogja. Vagy így vagy úgy. Lehet, te leszel a legmenőbb arc vagy a legzárkózotabb. 

 

 

A sorozat, pontosabban az ott zajló események hatására jutott eszembe nekem is, mennyi mindent másképp kellett volna csinálnom. Mennyi ostoba döntést hoztam, és min változtathattam volna. 22 éves fejjel tudom, mit kellett volna megtennem, amit azonban a 16 éves énem egyáltalán nem tartana jó ötletnek. 

Az első és talán legfontosabb; amit érzel, mondd ki! Félsz? Igen, érthető. Érthető elmondani annak a srácnak, hogy tetszik, de sosem tudhatod, ő mit gondol. - ez a pár sor, pedig egyértelműen leírja azt a pár évet, amit Én ott töltöttem a suli falai között. Féltem. Főként attól, hogy kinek milyen véleménye van rólam. Azzal foglalkoztam, hogy mindenki fejében egy olyan kép alakuljon ki rólam, ami meglehetősen pozitív, így engem nem nagyon hallottál veszekedni diákkal, pláne nem tanárral. Meghúztam magam, de közben mégis ha egy renitens tanulóval barátkoztam, igyekeztem előbb-utóbb én is úgy viselkedni, mint ő. Órán inkább nem figyeltem, nem jegyzeteltem, csak mérhetetlen sok rajzot firkáltam a füzetembe és reménykedtem, hogy nem fogják félévkor leellenőrizni, ki mennyit dolgozott az órákon... beakartam rendesen illeszkedni. 
Amire hamar rájöttem, hogy senkiben sem bízhatok igazán. Sosem tudhatod, kinek milyen a kedve, bármikor hátba támadnak. Pletykálnak rólad, ok nélkül. És természetesen bármennyire is fájó, a saját női társaimban nem bízhattam, mert másnap, ha nem harmadnap minden infó eljutott egy-egy emberhez, akihez nem szerettem volna. Az utolsó év végére kezdtem felfogni, hogy mennyire nem számít ki, mit gondol. Tettem a dolgom és bár ugyanúgy zárkózott voltam és nem álltam ki saját magamért, próbáltam pozitívan szemlélni a dolgokat. Például, hogy én voltam az egyedüli lány az infós csoportban vagy hogy a kiszemelt srácnak 4 év alatt sosem mondtam el, hogy érzek mindig kerülgettem azt a bizonyos forró kását és tudtam, kiszaladok az időből... és így is lett. Sosem voltam vele igazán őszinte. Ezt pedig már bánom.

 

Hannah egy szörnyű gimis életet mesél el, rendkívül elgondolkodtató, hogy mennyi önző és borzalmas ember van a világban. Clay pedig egyszerűen, csak várt és várt a megfelelő alkalomra, ami végül sosem jött el. Hannah belülről omlott darabokra, de ha lett volna valaki, aki igazán mellette áll, annak őszintén elmondhatta volna... nem őrült volna ebbe bele. Sírtam. Mert rossz volt látni, ahogy minden egyes rész végén egyre jobban törik össze Hannah és a társai simán végignézték. Ráadásul újra és újra átgázolnak rajta. Minden ember sebezhető, erre rá kéne ébrednünk. Lehet, neked egyes dolgok nem okoznak fájdalmat, míg valakinek a lelkén taposol végig azzal az egyetlen mondattal! Nekem remek lecke volt a sorozat. Mindenkinek a figyelmébe ajánlom, főleg azoknak akik suliznak éppen!

Őszinte leszek... 90 napja élek külföldön és egyre nehezebb, minden egyes nap. Mindegyik. Tulajdonképpen pont attól, ilyen nehéz, hogy az összes nap ugyanolyan. Egy örök körforgás, semmi újdonság nincs már benne.. hiába is próbálok valamit kiemelni egy-egy napból, képtelen vagyok, mert összefolyik a szemem előtt. Reggelizek, számtalan alkalommal próbálom elütni az időt az internetezéssel, kivárom míg a barátom haza nem ér, ő pedig dög fáradtan lefekszik aludni. 

Igen, jól sejthetitek még sincs munkahelyem és sosem gondoltam volna, hogy ez ennyire fog majd zavarni. Nem áldoznék erre egy külön bejegyzést, a lényeg annyi, hogy nincs... elkell viselnem, hogy jelenleg a barátom tart el és valakinek ez zsigerből megy, hogy hozzászokjon, nekem sajnos nem. Mert tudom, ha venni szeretnék valamit nagyon-nagyon azt nem biztos, hogy megveszem inkább, mert tudom, nem én kerestem meg rá a pénzt. Egy házban élek, ami nem az enyém, de az ágy amin alszok, ahhoz sem volt közöm... persze mindenen kicsit javít a dolog, ha az itteniek emberszámba vesznek, de amikor egy szóval sem szólnak hozzád egész nap, akkor igazán kemény. Ha kérdezek bólintás vagy fejrázás a válasz. Így nem tudok élni. Szótlanul. Egyedül. Mert bár a barátom mindent megtesz kettőnkért, alig vagyunk kettesben... beszélgetünk esténként és aztán belealszik a beszélgetésbe. Persze nem haragszom rá emiatt, csak néha úgy látom fogalma sincs, min megyek keresztül. El se tudja képzelni, milyen rossz hallani, ahogy nekem szídják őt vagy éppen velem beszél úgy az apja, mint ahogy egy kutyával sem szoktak. De ezt én napmintnap hallom. Viselnem kell. Nem mondhatok semmit a 700km-re lévő édesanyámnak, mert ő pedig teljesen rosszul érzi magát, ha hallja nekem milyen rossz. 

 

És milyen 7napból 5ben egyedül lenni? Az elején is nehéz volt, de nem ennyire. Akkor azt hittem a kínos 'még nem annyira ismerünk téged' szituban vagyunk, ahol nem mertek automatikusan előttem, olyan dolgokról beszélni, amin mondjuk meglepődnék.  Mára ez megszűnt, de ha a barátom nélkül vacsorázunk, akkor általában mindenki-mindenkivel beszélget én pedig szellem üzemmódban néha neki ütögetem a villát a tányérnak, majd ha gyorsan lelépnék, inkább összeszedem mindenki tányérját, hátha kapok egy biccentést vagy egy kényszeres "köszit". Kaptam is. Persze az apja sose mondd semmit.. mások igen, de ő csendben nézi, ahogy felkapom a tányérját és eloldalgok vele. Mert ő ilyen. Illetve... ilyen. Velem!

Amikor pedig milliószor frissíted a youtube feliratkozós oldalt, hátha tettek fel új videókat azok, akiket nézni szoktál, igazán hamar rájössz, hogy ez bosszant leginkább téged. És ez szomorú. Mármint, ez bosszantson egy 22 éves lányt, akinek rengeteg terve, álma van, de ő egy házba zárva él és próbál, arra fókuszálni, ha majd sikerül elköltözni minden sokkal jobb lesz?! Ezzel nyugtatom magamat. Ha eltudunk költözni. Ketten. Nem másokkal, nem másra utalva, csak én és ő. De erre várnom kell.. 

Tudom, milyen most a barátomnak, aki jól keres, szeretné is meglepni magát új dolgokkal, kütyükkel és valahogy sose érti, miért szólok rá, hogy "spóroljunk!", mert szíve szerint ő minden hónapban venne magának egy drága holmit, ezzel is bizonyítva, hogy "nem számít neki már a pénz". De igen is számít. Sírva tudnék fakadni, mikor vásárolgat felesleges dolgokat, mivel tudom ezzel hónapokkal tovább fogunk másokra utalva élni. Persze csendben tűröm a helyzetet, ő kereste, ő pènze. Nem szólhatok bele.

 

Nehéz. A családom hiánya is. Pozitív akarok lenni, de nem tudok. Körforgásban vagyok és azt érzem kezdek bedilizni a magánytól. Egyedül érzem magamat. Teljesen. 

Mit tettem ma? Reggeliztem. És most töltöm déltől, míg a barátom haza nem ér internetezést. Utána ő lefekszik aludni. Mint, minden egyes nap. 

 

/Gyors tisztázásképp; nem a környéken nincs semmi pláza, mozi, ahol eltudnám ütni az időt. Innen minden kocsival érhető el. Jogsi nincs, még mielőtt bárki szólna./

Ki szereti a banánt? Biztos vagyok benne, hogy kevesen vannak azok, akik elzárkóznak ettől a gyümölcstől, hiszen annyira finom. És a héjával, mi a helyzet? Utána olvasva rájöttem, hogy bár senkit sem csábít a banánhéj (érthető módon), számos dologban a segítségünkre lehet, szépségápolástól egészen a takarításig. Rengeteg rost, kálium, magnézium, fehérje és B-vitamin található benne.

Összeszedtem nektek néhány dolgot, amelyre a banánhéj megoldást jelent egy-két problémára.

 

1. Fogfehérítés

A minap láttam fenn egy szépségápolásról szóló videót, ahol a banánhéjjal való fogfehérítés is szerepet kapott. Tudni illik maga a héj sok magnéziumot és mangánt tartalmaz, ezek pedig alapvető pillérei a fogfehérítésnek. A videón be is mutatta a lány, hogy a banán belső felével reggel és este alaposan átdörzsöli a fogait. Állítólag 1 hét után látszódni fog a változás, eltávolítja a lepedéket és a koffein okozta elszíneződést is. Na, de ti kipróbáltátok ezt már? :) Esküszöm, én adni fogok egy próbát ennek!

 

2. Gyulladáscsökkentés 

Elkezdődött a tavaszi időszak, ezzel nem sokára jönni fognak a szúnyogok és a vele járó szúnyogcsípések is. Tudom, a magyarországi havazás után én itt ne magyarázzak nektek a tavaszról :P, de ezt félretéve a banánhéj ezekre is jó hatással van. Kellemetlen, égő viszkető érzés enyhíteni lehet a banán belső héjával, mert nem csak magnéziumot, de erős gyulladáscsökkentő anyagokat is tartalmaz. 

 

3. Jókedv-csalogatás

Rosszkedv esetleg depresszió elleni koktél?! Jöhet! A banánhéjból készített turmix vitamin és ásványianyag-tartalmának köszönhetően állítólag depresszió ellen is jó ötlet. Természetesen alapos mosás után használjuk fel a teljes gyümölcsöt.

 

4. Pattanások ellen

A héjban rejtőző hatóanyagok, antioxidánsok fertőtlenítenek is, így az arcbőrt elcsúnyító pattanások ellen nagyszerű gyógyírt jelent, és még puhává is varázsolja a bőrt. Naponta három alkalommal dörzsöljük be arcunkat a héj belső felével. A hatás nem marad el.

 

Ti hallottatok már ezekről? Bevallom, én csak most először, de nagyon érdekes volt összeszedni ezeket az infókat. Ki gondolta volna?!