Aki követ minket Instagrammon, annak nem lesz újdonság a mostani rövid cikkem, ugyanis posztoltam oda a legkedvencebb reggelimet, amit most ide is el hoztam nektek. Ez nem is recept, hanem inkább egy pofon egyszerű reggeli, amit bárki eltud magának készíteni. Két hozzávaló szükséges;mogyoróvaj, puffasztott rizs.
Míg otthon éltem, körülbelül évente 1 doboz mogyoróvajat tudtunk venni, mert én nagyon soknak tartom, hogy 900-1000ft. körüli árat (mint a nutelláé), de mivel itt 1 euroba kerül hamar rávettem magam, hogy rendszeresíteni fogom az életemben ezt a kis egészséges finomságot. Az első időszakokban még nagyon nehéz volt megszoknom, hogy reggelente egyek valamit, mert én a reggeli kávémat ritkán párosítottam szilárd étellel. Itt viszont nem azt mondom, hogy kötelező, de mivel nem délben, hanem délután 5-6 körül van "ebéd", hozzá kellett szoktatnom a szervezetemet és akkor pattant ki a fejemből, hogy én mit fogok reggelizni. A mogyóróvaj és a puffasztott rizs remek választás volt, hiszen amellett hogy finom és laktató az egészséges kategóriába is besorolhatom. Egyszerűen előkapok egy kést és megkenek vele egy-két puffasztott rizst, és már eszek is.
Bevallom totál azt hittem hibbantnak fognak nézni, minek párosítom össze ezt a két dolgot, de rájöttem, hogy ez egészen elterjedt, csak hozzám nem ért el... :)
Mindenesetre reggelinek, uzsonnának tökéletesen megfelel, sőt még egy kis pluszba, ha rátesz az ember banánt vagy egyéb gyümölcsöt még finomabb végeredményt fog kapni. De, aki további reggeli mogyoróvaj recepteket akar olvasni kattintson tovább, hoztam 1-2 finomságot még! :P
Az elmúlt pár hónapban rohamosan kezdtem elszakadni a családomtól, nem direkt, hanem mert 0-24be a barátomnál voltam. Talán tudatalatt próbáltam felkészíteni magam, arra hogyha kiköltözünk hasonló érzés fog hatalmába keríteni. Lassan 1 hetes németországi ittlétem alatt 100x rájöttem a honvágy az-az, amin igazán most megyek keresztül.
A költözésünk előtt egy nappal, de aznap is pityeregtem már nem is tudom miért, valószínűleg mert a családom 21 éven keresztül mögöttem állt, sőt mellettem bármilyen döntést hoztam, így mikor a németországi költözés került előtérbe akkor sem hátráltattak. Múlthét szerdán egy óriási sokkhatás ért, mikor közösen készítettek nekem egy "alvós" pólót, amire mindenki írt valami vicceset/kedveset. Persze akad rajta bőven belsős poén, így mikor megmutattam valakinek nem igazán értette a nővérem, miért írta a pólóra "Csá, csíramadár!" - és hasonló.
Azt hiszem ez az üzenet döbbentett rá, hogy mennyire sokat jelentek a testvéreimnek és persze a szüleimnek. Nem akartam sírni, de ott úgy elkapott a hév, hogy percekig zokogtam örömömben..
Miután beszálltunk a kocsiba és majdnem 800 kilométer várt ránk, akkor tudatosult bennem, mire vállalkoztam. Persze rengeteget beszéltünk róla, bőszen bólogattam, hogy 'Igen mehetünk!', de mikor beültem az autóba olyan menekülésikényszer jött rám, hogy alig bírtam levakarni az arcomról. A barátom már akkor látta, hogy valami nem stimmel, de nem akart szólni, azt hitte változni fog. Bevallom.. én is.
Itt vagyok, de nem érzem magam 'itt'. Az 'otthon és haza' kifejezések sem helytállóak. Én itt vagyok, valahol a barátommal és a családjával furcsa ötödikként, és keresem a helyemet. Nehéz. Irtó nehéz és nem akartam kifelé ezt mutatni, de az első 2 napban döbbentem rá, hogy nem a magam kedvéért, hanem a vőlegényemért csinálom mindezt. Máskülönben eszembe se jutott volna, hogy kiköltözzek egy vadidegen országba, ahol még a nyelvet sem tudom használni... persze volt több, mint fél évem gyakorolni, de nem mondanám, hogy az felkészítené az embert bármennyire is. Itt mindenki hadar, érthetetlenül gyorsan beszél, de meglepően vigyorgósak és kedvesek.
Hasbavágóan ért a felismerés, hogy gyakorlatilag én nem is szeretnék itt élni. A barátom persze azonnal kapcsolt, és azt mondta ha ennyire nem érzem jól magam, szól és hazamegyünk a következő busszal, ami München-ből indul.
Minden változáshoz 12 nap kell, hogy megszokjuk. - mondta a tesóm éppen pár napja, mikor telefonáltunk. Túl vagyok az első pár napon, próbálom szokni a helyzetet, de már mindenki azt hitte csomagolunk és a hét közepén, már itt se leszünk. Bevallom én már készültem arra, hogy összepakolok és felülök a buszra. Egyszerűen bezárva éreztem magam, egyedül, magatehetetlenül, hiszen egy boltba se tudok lemenni minden annyira idegen. Másnap miután berendezkedtünk elis indultunk ideiglenes lakcímet csináltatni, ami számomra méginkább világossá tette, hogy mi is történik körülöttem. Tudom ez most hülyén hangzik, de túl gyorsan érkeztek az események és nem tudtam őket befogadni. Hol még fél lábbal az otthonomra gondolok, a másik pillanatban a barátom már egy német sráccal beszélget az apjával, hogy mikor megy próbanapra dolgozni. Ugyanis vasárnap leadott egy önéletrajzot, másnap már hívták vissza a munkahelyről(!). Őrült gyors volt és még mindig az. Nehéz befogadnom ennyi hirtelen változást, ezt a barátomnak is megkellett valahogy értenie. Ő más, mint én... hiszen a családjával van, neki ez is egy otthon, mióta 1 évvel ezelőtt meglátogattuk őket. Azonnal beilleszkedett.
Egy szó, mint száz kissé felemásak az érzéseim.
....ezt írtam egy héttel ezelőtt. Tudtam, hogy változni fog a véleményem ezért szándékosan nem tettem fel az oldalra, elvégre nem 1-2 bejegyzést szerettem volna erről írni, hanem egyetlen egyet. A helyet kezdem megszokni, az emberekkel együtt. Néha nehéz, néha nem és a rosszra nagyban rátett egy lapáttal, hogy a barátom idióta anyja már megint neki állt szemétkedni, pedig aztán 800kilométer távolság azt gondoltuk elég lesz neki "személyes térnek", hát jól megkaptuk. Pontosabban én. De, hát annyi biztos, hogy ezzel a saját fiának árt. (Bár ez sosem kifejezetten érdekelte)
A barátomra mellesleg rettentő büszke vagyok, hisz szerdán lesz még csupán 2 hete, hogy kiköltöztünk de ő most hétvégén írta meg a szerződését az új munkahelyén. :) Még mindig hihetetlenül gyors a tempó, de elkezdtem feloldódni és azt hiszem jelenleg ez a lényeg.
Minden szemeszter elején eljön az egyetemisták rémálma, a tárgyfelvétel. Ez lesz a negyedik szemeszterem, de még nem telt el egyetlen félév sem úgy, hogy ne húztam volna fel magam ezen az egész rendszeren, és most muszáj leírnom ide is a véleményem, hátha megoszthatjuk egymással a tapasztalatainkat és kicsit lenyugszunk már attól, hogy érezzük: nem vagyunk egyedül, és mindenki hasonló problémákkal néz szembe.
Reggel 8 óra. Mindenki idegesen próbál belépni a Neptunba, remélve, hogy az nem fagy le, és sikerül felvenni a kiszemelt kurzusokat. Már előző este összeállítottam az órarendemet, megvan, hogy melyik órával kell kezdenem a tárgyfelvételt. Belépek. Első lépés pipa. Kapkodva nyomok a tárgyak listázása gombra, de nem csinál semmit. Csak tölt percekig. Nem tudom, hogy mivel járok jobban: lépjek ki az egészből, vagy várjam meg, amíg betölt... De mi van, ha addig betelik a kurzus? Megint mehetek könyörögni a tanárnak első órán, hogy szánjon meg, és bővítse ki a létszámot, mert sehogy máshogy nem fér bele már az órarendbe. Talán engem jobban meg is sajnálnak, ha elmondom, hogy két karhoz tartozom, de mi van azokkal, akiknek karon belül ütköznek óráik?! Az már tényleg elképesztően alacsony színvonvalú szervezésre vall. Engem minden évben kiakaszt ez az egész, és egy pillanatra megkérdőjelezem, hogy valóban szükségem van-e ennyi nehézségre és megoldandó problémára.
Hatalmas méretű szakadék van a középiskola és az egyetem között, amit mindenki csak a maga módján tud vagy épp nem tud áthidalni. Míg a középiskolában még foglalkoznak azzal, ki, hogy oldja meg a gondjait, addig az egyetemen a legszebben kifejezve is sz***nak a fejünkre. Nem tudsz valami fontos információt? Derítsd ki, ahogy tudod! Nincs jó jegyzeted az órához? Szerezd be, vagy így jártál! Nem tudsz felvenni egy tárgyat? Majd felveszed a következő szemeszterben! Nem is indul egy tárgy, amit a mintatanterv szerint most kéne felvenned? Kit érdekel?? A tanárok többségét nem érdekli, hogy milyen problémákba ütköznek a hallgatók. Ők megkapják a fizetésüket akkor is, ha teljesíted a kurzust, meg akkor is, ha nem. Sőt, az egyetemet sem érdekli, hogy nincs annyi tanár, amennyi tudna elegendő órát tartani a diákok létszámához képest. 150 embernek meghirdetnek három 15 fős szemináriumot, és ha nálad épp összeomlott a Neptun tárgyfelvételnél, akkor csak reménykedhetsz, hogy megértő lesz Veled a tanár, és betesz 16-iknak valamelyik órára... És sokáig ezzel nincs gond, mert vannak, akik nem foglalkoznak különösebben vele: felvesznek, amit tudnak, megcsinálják, amit tudnak, és eltelnek a félévek, anélkül, hogy kiderülne, hogy valójában még sehol sem tartanak.. De azok, akik utánanéznek a mintatantervnek, és látják, hogy mennyire nincs összhangban az, hogy meddig kéne eljutni, és meddig sikerült, és mindez önhibájukon kívül történik, na az nagyon bosszantó tud lenni...
Nem tudom, hogy ez csak nálunk megy-e így, vagy más egyetemeken is ez a helyzet áll fenn, de minden szemeszter elején felhúz ez az egész, és egy egész napot tudnám szidni azt, aki kitalálta ezt a hülye kredites rendszert. Nem mondom, hogy semmi pozitív oldala nincs, de az biztos, hogy elenyésző a sok negatív mellett. Ti mit gondoltok? Nálatok mik a leggyakoribb problémák?
Az év elején 2 olyan típusú bejegyzésünk is volt, ahol én illetve Noémi is leírta, hogy ebben az évben szeretne tudatosan étkezni, rendszeresen sportolni. Tömören: életmódot váltani. Ezzel kapcsolatban hoztam nektek 6 tippet, ami ezzel kapcsolatos és "fontos" tudnivaló.
Számomra az igazi kínok akkor kezdődnek, mikor az étkezési szokásaimat felkell cserélnem, és odakell figyelnem, mikor illetve miket eszem. A sportolás kifejezetten jó érzéssel tölt el (már, amikor sikerült rávennem magam!), utána sokkal jobb a közérzetem és arra tudok gondolni, hogy ,,Igen, ma is megcsináltam!".
Igazából bárki, aki rendszeresen szeretne mozogni szerintem azzal motiválja magát mindennap, hogy ezekkel az 30 perc - 1 órákkal, már közelebb vagyunk a saját célunk eléréséhez! :) Így, mikor a lustaság hatalmába kerít minket, gondoljunk bele, hogy 1 nappal csúszik minden...
Na, lássuk a medvét:
1. Megfelelő táplálkozás
Nagyon fontos, hogy étrendünk tartalmazzon sok zöldséget, gyümölcsöt, gabonapelyhet, fehérjét, tejterméket és sovány húsféléket. Kerüljük az olyan ételeket amelyek túl sok zsírt vagy sót tartalmaznak, és figyeljünk oda, hogy minden szükséges tápanyagot tartalmazzon a napi étrended.
2. Rendszeres mozgás
Ez egy régi, jól bevált módszer az egészséges mindennapokhoz, manapság mégis sokan nem szentelnek elég figyelmet a rendszeres mozgásra, akár otthoni fitneszgépekkel. A kevés idő problémája mindenkit érint, mégis nagyon fontos, hogy heti minimum 3 alkalommal szakítsunk 30 percet aktív mozgásra. Rövid időn belül érzékelni fogja, nem csak a fizikálisan fog fejlődni, de a közérzete is nagyban fog javulni sőt így a stressztől is könnyedén megszabadulhat.
3. Nevetés
Amikor úgy érzed a stressz vagy a gondterheltség túl sok, tartson egy kis szünetet és találj ki valamit amin könnyedén és igazán tudsz nevetni. “A nevetés a legjobb orvosság” – mondják.
A nevetés segít megkönnyebbülni és egy jó nevetés után könnyebben folytatjuk a munkát, és kezeljük a nehézségeket.
4. Pihentető éjszakai alvás
Figyeljünk oda, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű alvás meglegyen mindennap, hogy a teste és az elméje is megfelelően tudjon működni. Átlagosan napi 8 óra alvás a megfelelő. Fontos hogy a munka és a szabadidős tevékenységek között is legyen egy kevés idő relacxációra.
5. Egészséges kapcsolatok
Első ránézésre talán nem tűnik fontosnak ez a pont, mégis kritikus fontosságú tud lenni az egészséges kapcsolat a családunkkal, barátainkkal, csökkentve így a stresszt és idegeskedést. (Ez nálam például nagyon fontos nézőpont, hiszen sokszor ingerlékeny szoktam lenni, mikor olyan emberekkel vagyok körülvéve, akikkel konfliktusaim vannak/voltak.)
6. Megfelelő mennyiségű víz
Fontos figyelmet szentelni a megfelelő mennyiségű víz bevitelére minden nap. A megfelelő folyadékbevitel segít a nemkívánatos méreganyagok kiürítését. Felejtsd el a szénsavas italokat és a cukros üdítőket, a napi folyadékbevitelt alapozd vízre vagy 100% -os gyümölcslevekre. Én például, majdnem mindennap másfél liter vizet megiszok, míg egyébként a 2liter javasolt.
A 3.,5. pont talán butaságnak hangzik, de higgyétek el nagyon sok tényező segítheti a céljainkat. Nagyon sok embert, köztük engem is befolyásol a negatív közérzet, a rossz társaság és még az is, ha 1 nap nem sikerült kipihennem magamat. Ezek nem kőbevésett "szabályok", hanem apró tippek, amik számomra és lehet számotokra ugyanolyan fontosak. :)
A hétfői késő-nagyon-késői bejegyzésemben írtam nektek, hogy költözöm. Mostmár tényleg, nem csak úgy mondom, mint az elmúlt hónapok alatt. Igen csak kellemetlenül éreztem már magam, hogy folyton a munkahelyemen-, barátaimnak arról fecsegek, hogy külföldre költözöm és mindig, minden egyes nappal változott a pontos dátum. Ebben nem mi voltunk a hibásak, pusztán azért történt szeptember helyett, majdnem 4 hónap csúszás, mert a jogsi nagyon lassan készült el. Bár még mindig, csak a vőlegényemnek van jogosítványa (nekem nem volt pénzem rá...), így majd ha az ottani élet bejön kénytelen leszek én is megcsináltatni, ámbár ez nagyon a jövő zenéje.
Bevallom nem merek még előre tervezni, mert nagyon aggodalmas típus vagyok. Barátom már azt látja, hogyan költi az egyelőre nem létező pénzünket, én addig a tökrebevagyokparázva státuszban vagyok. Az elmúlt 3 és fél év alatt, amit "kitűztünk célul" valahogy sosem valósult meg, hiszen ha pontosan abban a mederben folyna az életünk, amiben szerettünk volna, akkor valószínűleg továbbra sem lennék menyasszony illetve már rég összeköltöztünk volna. De teljesen váratlanul jött minden, a tavaly március és a kiköltözés elhatározása.
Én annak ellenére, hogy szeretek megtervezni dolgokat "álmodozni", hogy milyen lenne ha, most nagyon negatív és ellenszenves vagyok, mert rettentően tele van a nadrágom. Nem akarok hallani semmiről, már a német rádiótól is ingerlékeny leszek.
Az első hónapok igazán kemények lesznek, ettől félek a leginkább. Mennyire leszek problémamegoldó egy idegen országban? Hogyan alakul az együttélés a barátom "német"családjával? -> főként ez a kérdés azért foglalkoztat, mert a jövendőbeli anyósomat egy kiskanál vízben tudnám...... na, szóval igen. És bár eddig semmi negatívat nem tapasztaltam a kemény 3-4 találkozás alatt, no meg a vendégszeretetük is hibátlan volt, az elején azt hittem az anyósom is az. A problémák 1-2 hónap után kezdődtek.
De nem akarok így indítani, hogy már is a rossz irányba haladok. 2017-re a pozitívabb énemet szeretném előhívni, ami 21 éve bújkál. A költözés után nem sokkal pedig elkezdődik a diétám, és az aktív testmozgás is, hiszen ezeket is célul tűztem ki magamnak, így talán egy teljesen új országban ezek válnak természetessé, hogy odafigyelek magamra. Furcsa, mert ezt viszont várom. Várom, hogy végre újra összeszedjem a lelkierőmet és leadjak pár kilót, rám fér plusz, már az esküvőmre gondolva ez elég jó motiváció. Tudom sokan azt gondoljátok most, hogy csak úgy ezt mondom és nem fog változni semmi... őszintén remélem, hogy nem kell majd az orrom alá dörgölni; "Mi sejtettük, Flo..." :P
Továbbá, mivel szép környéken fogunk élni, ezért mindenképpen szeretnék Nektek, de elsősorban persze a családomnak is fotózni. A tavalyi pár napos kiruccanások alkalmával is volt időm fényképezni, de azok nem érték el azt a hatást, amit akartam. Telefonnal készítettem őket és mivel az elején is csak az lesz, próbálok majd azzal alkotni valami szépet. Tervben van egy jobb fényképező beszerzése is, hiszen szerintem az első 1 évet szabadidőnkben kirándulásokkal fogjuk eltölteni, úgyhogy lesz mit fényképezni. Remélem egy-egy élménybeszámolóval nem foglag kikergetni titeket a világból. :)
Btw. Nem szeretném rendszeressé tenni, hogy 1 hetet újra kihagyjak a blogolásból, viszont mivel a jövőhét tényleg drasztikusan más lesz szeretném, ha elnéznétek, hogyha nem jelentkezek egy darabig. Persze, ha bekövetkezik. Az első napok furcsák lesznek nekem, hiszen nem szabad a kocka énemet előkapnom és nem foglalkozva senkivel és semmivel neki állnék blogolni... túlságosan nem vetne jó fényt rám, illetve nem is szeretnék az első napokban ezzel foglalkozni. Így a jövő7-re igyekszek még ebben a pár napban gyártani valamit, hogy azért ne legyen annyira feltűnő a kiesés, és majd utána próbálok szép fotókkal jelentkezni, hol is kezdem a 2017-es évet!
AJÁNLOM AZ OLDALT
