Itt vagyok, igen tudom kisebb-nagyobb szünet után. Bevallom így már nagyon nehéz egyszerre 2 oldalon fenntartani az érdeklődésem és a szabadidőm, de Noémivel kicsit úgy érezzük szeretnénk sokkal személyesebbé varázsolni az oldalt... úgyhogy itt az ideje újítani, én továbbra is a németországi kiköltözéssel kapcsolatban írok nektek. 3 tipp / ötlet ki, minek nevezi arra az időszakra, amikor túl kell élni az első pár hetet, esetleg (mint nálam) az első napokat.. Kellemes olvasást! 

+ hoztam pár képet a környékről, ahol lakunk. Én nagyon megszerettem ezt a tájat!

 

1. Tartsd a kapcsolatot

Azt hiszem először nem vettem ezt igazán komolyan, úgy voltam vele nem lesz szükség a folytonos telefonálgatásra. Végül teljesen bebizonyodott számomra, mennyire jó érzéssel töltött el, hogy  anyukámmal vagy a nővéremmel tudtam pár szót beszélni és nem csak üzeneteket küldeni. Hallani a hangjukat, tudtomra adni, hogy igen hiányzom nekik és számukra is furcsa ez a helyzet. Az első pár nap után ez életmentő volt, mert félig láttam magam, ahogy felülök a hazafele tartó buszra.

Persze egy idő után rájöttem, hogy mivel magamra is vagyok utalva, már szinte naponta beszélgetek a tesóimmal, megosztva velük 1-1 apró dolgot, amit véghez vittem. Ha otthon lennék nyilván nem lenne rá szükség, de itt számomra jó volt megosztani a dolgokat, főleg mert még így 1 hónap után is van, hogy rettentő egyedül érzem magam. 

Most már heti 1-2 alkalom az, amit beszélgetünk telefonon keresztül, de ezek elhúzódnak órákra...ez pedig mindig feltölt egy kis energiával, hogy annak ellenére már nem lakom otthon, ugyanúgy elmesélnek mindent, mintha csak velük szemben ülnék és fecsegnénk a nappaliban órákat.

 

2. Ha baj van szolj!

Költözés előtt is figyelmeztetve lettem a barátom által, ha bármi bajom van, rosszul vagyok (kedv szempontjából) azonnal beszéljük meg, hiszen itt csak egymásra tudunk támaszkodni. 

Mivel a barátom az apjához jött tudtam, hogy ő jól fogja magát érezni, de ezzel én sajnos nem voltam így.. bevallom egyáltalán nem esett nehezemre beismerni, hogy rosszul vagyok, ez így nem jó! 

A barátom azonban ahelyett, hogy megértette volna inkább rátett egy lapáttal "Menjünk haza!" Címszóval azonnal és nem is várta, hogy történjen akármi, már fordult volna vissza... tudtam, ha a nagy álmát tönkreteszem akkor valahogy kettészakadunk egymástól, meg persze, hogy otthon nem pár hónap után költözhetnénk el kettesben, hanem mondjuk 1-2 újabb év elteltével. Nagyon sokat veszekedtünk, nem akart várni nem adott időt, hogy megszokjam a helyzetet. Így bármi baj történt elmeséltem, de olaj lett a tűzre.  

 

A mai napig türelmesen vár, de mikor szomorúnak lát ideges lesz és felkapja a vizet. Sajnos erre nem született megoldás, de ha ti ketten laktok könnyebb, mert nekem alkalmazkodni kell egy másik családhoz, ami a barátomnak már megvolt. Viszont elhallgatni nem érdemes a bajokat, mert felemészt egy idő után....

Viszont ezek ellenére is, még magam is meglepődök, hogy 3 és fél év után is vannak olyan dolgok, amiket eddig volt, hogy nem feltétlen beszéltünk meg egymással, azonban most így előtérbe kerültek ezek is. Apró dolgok, amik az együtt élésünket könnyebbé teszi, főleg mert segítünk és tudunk támaszkodni egymásra.

 

3. Kösd le magad

Ami leginkább jól jött az elmúlt hetekben, a munka. Ez hülyén hangozhat, de végül is ezért jöttünk, hogy jobban élhessünk, így mikor nekem is munkám lett tudtam nem az itteni beilleszkedés fog zavarni, hanem a melóval járó plusz apróságok. És bár heti 3 napról beszélünk, jóval gyorsabban és könnyebben zajlanak így a napjaim.

 Talán az is közrejátszik ebben, hogy tudom március elején már kitudom fizetni a lakás részemet így nem leszek másokra utalva. Ez pedig még jobban megnyugtat, mert tudom, hogy nem csak eltartanak, hanem már én is fizetek!