Szép napot Mindenkinek! Már egy ideje gondolkodom, hogy mi is lehetne az első poszt témája, ugyanis rengeteg ötletem van, de végül úgy gondoltam, elsőként maradok az egyszerű "életjeladós", "mi újság velem" bejegyzésnél, hogy mégis legyen valami felvezetése a következő cikkeknek.

Utolsó posztom a nyári terveimről szólt, melyeket végül elég hiányosan sikerült megvalósítanom. Jó hír viszont, hogy a jogosítványt végre megszereztem! El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök, hogy túl vagyok rajta. Valószínűleg egy utolsó bosszankodós cikk erejéig kifejtem Nektek a 2 éven át tartó huza-vonát, ami a vezetés körül zajlott, hátha páran tanulnak a hibámból, és körültekintőbben választanak oktatót, mint én...

Az a helyzet, hogy sajnos 1-1 cél elérése után eléggé passziválom magam. Többször megfigyeltem ezt magamon. Például júniusban, vizsgaidőszak vége felé is, amikor túl voltam egy nehezebb vizsgámon, és már csak egy volt hátra. Arra az utolsó vizsgára már "elfogyott az energia", így sajnos nem is sikerült. A másik dolog - amivel egyébként úgy sejtem, mások is tudnak azonosulni - a halogatás. Néha elsütöm a viccet, hogy én vagyok a "halogatás királynője", de valójában ezt csak kínomban mondom. Pár nappal ezelőtt olvastam egy idézetet itt a G-Portálon, egy blogon, amit  >> ide << kattintva értek el. Remélem nem bánja a szerkesztő, hogy én is megemlítem, de annyira beleültette a bogarat a fülembe, hogy azóta is ezen gondolkodom. Az idézet a következő volt:

"Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt." /Csernus Imre/

Szinte félelmetes szembenézni azzal a ténnyel, hogy mennyire igaz ez rám. Tudom jól, hogy most jelenleg semmi más dolgom nem lenne, mint tanulni, de mégis elütöm az időt, és ez még csak egy dolog. A pláne az egészben, hogy teljesen értelmetlen dolgokra pazarlom az időmet. Hamarosan jönnek a ZH-k, és ismét ott tartok, hogy alig foglalkoztam azzal, amivel valóban kellett volna, és rám fog zúdulni a sok határidő, amit nem fogok tudni másképp betartani, mint éjszakázással, ami oda vezet, hogy folyton fáradt leszek, nem tudok odafigyelni órán, nem marad időm edzeni, stb, stb... Alapvetően nem azzal van a baj, hogy foglalkozok mással is, mint a tanulás, hanem azzal, hogy egyáltalán nem olyan dolgokkal, amik a javamra válhatnának bármilyen szinten. Az utóbbi fél - 1 évben teljesen rákattantam a YouTube világára, és szó szerint a függőjévé váltam. De ha így folytatom, rengeteg üres tegnapot hagyok magam mögött, amiket ezerszer hasznosabb dolgokkal tölhettem volna.

Többek között azért is tűnik jó ötletnek, hogy újra elkezdjek blogolni, mert így időnként kitisztíthatom a fejem a bennem motoszkáló negatív gondolatoktól, és tisztázhatom, hogy is lehetne megvalósítanom a kitűzött céljaimat, illetve ha sikerülne tényleg rendszeressé tennem az itteni posztokat, akkor mi gátolna meg abban, hogy ugyanígy beiktassam a rendszeres edzést (hmm.. amit akár összeköthetnék egy edzés utáni poszttal?!), vagy hogy elhatározzam magam a szorgalmasabb tanulás mellett?

Remélem sikerül előkotornom valahonnét mélyről az akaraterőmet, ami a nagyobb kihívások előtt kidugta már párszor az orra hegyét, és segített átlendülnöm a nehezebb időszakaimon. Bízom benne, hogy most sem hagy cserben.

Ha a fentiek bármelyikében magadra ismertél, oszd meg velem gondolataidat, adjunk tippeket egymásnak!