Becsekkolok, átverekszem magam a biztonsági ellenőrzéseken és tudom, hogy még van fél órám indulásig. Kissé késve érkeztem hála a New York-i hatalmas dugónak, a taxitársaságnak, akik szintén 10 percet késtek, míg halálra fagytunk az utcán. Apropó ruha! A késésemet nagyban meghatározta, hogy a fekete miniruhám magassarkúval párosítva egyáltalán nem volt bölcs döntés. Eltotyogok a biztonságiőrök mellett, néha rávándorol a tekintetem a ruhám aljára hátha nem látnak-e többet a velem szemben lévők és szinte ülőhelyért kiáltozok magamban. 

Pár perc séta után lehuppanok. 

A nagy sürgés, forgás, ellenőrző kapuk után kapok észhez. Valamit elfelejtettem! Vagyis... inkább valakit! 

 

- Szia! - Charlie-t hátbabokszolom, mikor a kávézóban megtalálom nekem háttal ülve. Már messziről kiszúrtam a kabátját, amit a múltkori alkalommal sikerült tűzforró kávéval meglocsolnom, így még ha nem személyesen ismerném a gazdáját, akkor is tudnám, melyik kabátot látom magam előtt. 

Hosszasan végigmér. Elemezget, de nem hagyom, hogy túl sokat vándoroljon lefelé a tekintete így leülök. 

- Emily! Kiöltöztél! - böki ki. Bólogatni kezdek, de a varázs, amire készültem elmaradt. Azt gondoltam összeakadnak a szavak, amiket majd ki akar nyögni, zavarban fogja érezni magát... és...

És, hogy megdicsér! Valld be, kislány! Erre vágytál. - bár azt hittem, majd ő fog zavarban lenni, most én érzem magam kellemetlenül.

- Zavar? - csak ennyit bírok kinyögni és inkább az asztalra vándorol a tekintetem. 

- Dehogy, szeretek csinos lányokkal sétálni. 

Szeret csinos lányokkal sétálni? Most ez bók akar lenni, vagy jelezni szeretné, hogy semmivel sem vagyok különb másoknál, mert ő csak ilyen lányokhoz van szokva, amióta szakítottunk? - Bár tudom, teljesen túlkomplikálom az egészet, inkább arra kérem Charlie-t, hogy siessünk nehogy elkéssünk. 

 

- Charlie! - felpattanok a kényelmes székről és tárcsázni kezdek. Az útitársamat feltartották az ellenőrző kapuknál, mert valami gubanc volt. Természetesen a tömegnek haladnia kellett, így mivel én a másik kapunál álltam kénytelen voltam tovább menni és egyedül hagyni Charlie-t. Ámbár tudtam, hogy nincs gond és csak rutinból még az alsónadrágja cimkéjét is megnézik azt hittem, lesz ideje behozni a lemaradását. 

 Már csörögni kezd a telefon, mikor a távolból megpillantom, ahogy idegesen az ajkát rágcsálva közeledik felém, én pedig automatikusan kinyomom a mobilomat. 

- Nem hiszem el! - duzzog. - Még a kabátom belsejének a legbelső zsebét is megnézték... 

- Kiderült, mi volt a baj? - kíváncsiskodom. 

- Nem rég vettem egy pulóvert, maradt benne egy csipogó. - dühösen a hajába kap, hátrasimítja. Tudom ezt mérgében teszi, de nekem még is irtó vonzónak tűnik.

Higgadj le Emily...

 

Pár perces késés után végül a levegőbe emelkedtünk és tudtam, innen már nincs menekvés. 8 órán át az exem társaságában kell túlélnem New York és London közti távolságot. Egyelőre mindennel elégedett voltam, kivéve egy dologgal. A cipőmmel. Amint a megfelelő magasságba emelkedtünk azon nyomban kikapcsoltam az övemet és megszabadultam a kényelmetlen lábbelitől. Charlie továbbra is duzzog a biztonságiőrök miatt, de mikor észreveszi, hogy lehajolok és igyekszem leügyeskedni a cipőm kuncogni kezd.

- Kényelmetlen? 

Bólogatok, majd eláraszt a határtalan kényelem, mikor leteszem a lábam a talajra. 

- Már biztos kérdeztem... de azért megkérdezem újból! Miért ebben a hacukában jöttél egy nyolc órás repülőútra? - vállat vonok. - Csak nem tetszeni akartál nekem?

Kikerekedett a szemem és inkább az előttem lévő ülését kezdtem bámulni. Kínos nevetésbe kezdek.

- Nem minden rólad szól... - akadékoskodom, két vinnyogásnak hangzó nevetés közt. 

 

- Emily. Kérdezni fogok valamit, de ne kezdj el mentegetőzni és elszaladni pisilni! - Charlie pár perce készülhetett erre a mondatra, mert láttam mennyire mocorog és figyel a szeme sarkából. 

Lassan három órája repülünk. Mi furcsát kérdezhet, ami annyira megzavar? Vállat vonok, ezzel megadva az engedélyt, hogy beszéljen. 

- Mi volt ez a múltkori csók? - egymásra nézünk. Az ajkamat kezdem rágcsálni és ahogy ő mondta menekülőútvonalat kezdek keresni. Túl jól ismer! - Teljesen összezavartál!
Összezavartam? Mármint... jó értelemben?”

- A múltkor is mondtam, hogy az semmi sem volt. Túl komolyan vetted! - magyarázom. 

- Hazudsz. Látom, mert lenéztél a földre! - mutatóujjával végig simít a borostáján. - Lássuk be nagyon kínos volt! Napokig azt se tudtam, mit csináljak magammal. Előtörtek belőlem az érzelmek... - Charlie váratlan érzelemi kitörése, annyira sokkol, hogy majdnem leesek a székemről. 

- Sajnálom, hogy ezt váltottam ki belőled. - bátorítóan megsimítom a vállát. Bár legbelül ujjongok, nem szabad ezt kifelé mutatnom. Nem tehetek úgy, mintha nem lenne köztünk 8 óra repülőút. Ha most kijelentem, hogy mennyire vonzódom hozzá, még ennyi idő után is azzal csak újabb bonyodalmakat okozok.

Emily, már megint mit csináltál...

- Neked komolyan semmit sem jelentett? - még mielőtt válaszolhattam volna a stewardess hölgy megjelent a szokásos “Kérnek valamit?” - kérdésével, ezzel teljesen kizökkentve minket. Fellélegeztem, mert egy percig legalább nem ezzel kellett foglalkoznom. 

- Nem tudom. - bököm ki végül, mire Charlie dühösen feláll és elsétál a mosdó irányába. Zavarodottan körbepillantok, majd inkább felpattanok és utána loholok cipő nélkül, harisnyában.

- Charlie! - kopogni kezdek a mosdó kicsiny kis ajtaján. Először nem reagál, majd mikor erőteljesebben dörömbölni kezdek hirtelen kinyílik az ajtó, megrántja a karomat és beránt magához. Még mielőtt reagálhatnék bezárja az ajtót és beáll elé, hogy ne tudjak kimenni. 

- Na, ne szórakozz! Menjünk ki! - suttogom, nehogy valaki női hangokat halljon a férfi mosdóból. Charlie karbatett kézzel áll előttem, mint egy biztonságiőr.

Lehetne ennél kínosabb a helyzet? Aligha..

- Minek jöttél utánam? 

- Mert azt hittem hülyeséget csinálsz... - motyogom. - A mosdóban? Lásd be, akarsz te még tőlem valamit! 

- Akarok! Persze, hogy akarok. - bököm ki végül, hosszú idő után. Charlie meghökken és közelebb akar jönni hozzám. Nem engedem, ehelyett sietve kimegyek a mosdóból, majd visszaülök a helyemre. 

Most aztán jól benne vagy a slamasztikában! 

Vörösen izzik az arcom, remegnek a kezeim pláne mikor visszaül mellém.

- Emily. Bár most nagyon örülök annak, amit mondtál. - váratlanul megfogja a kezem és gyengéden végigsimít rajta. - Valamit nem mondtam el. 

Szerelmet azért nem fog vallani...remélem...

- Nekem barátnőm van! De...de megoldjuk.

 

Hamarosan folytatjuk!