Itt az újabb folytatása a közös történetünknek, ezúttal én (Floo) folytattam. Remélem olvassátok és remélem tetszik! :) A szokásosnál hosszabb lett, de kicsit haladni kell, hiszen elméletileg csak a szünetig tartott volna a sztorizgatás, de valószínűleg január közepéig fog előre láthatólag. :)  Az első két részt >>ezen a linken<< éritek el! Kellemes olvasást: 

Sziasztok! Kissé később, mint terveztem, de megérkeztem közös történetünk második részével, ami sajnos nem lett olyan izgalmas, mint Floo-é, de azért remélem tetszeni fog Nektek. Ha esetleg lemaradtatok volna az első részről, >> ide << kattintva bepótolhatjátok! Kellemes olvasgatást! :)

Egy hete már, hogy találkoztunk Charlie-val. Egy hét telt el a kínos találkozás, és az azt követő még kínosabb csókjelenet óta. Még most sem tudom felfogni, miért tettem. Mi ütött belém? Még mindig tagadhatatlanul vonzódom hozzá. Miközben a munka utáni sziesztámat töltve ezen gondolkozom, csörögni kezd a telefon. Ő az.. A szívem olyan gyorsan kezd kalapálni, mintha ki akarna ugrani a helyéről. Te jó ég. Hogy leplezzem a zavaromat?! Egy-két percbe beletelik, míg megpróbálom eldönteni, mit és hogyan mondhatnék Neki, de ő kitartóan hív. Félve nyúlok a kagyló után. Nagy levegőt veszek, és felveszem a telefont.

- Halló. Itt Emily. - a hangom szinte megremeg.
- Szia Emily! Charlie vagyok. Múltkor, amikor összefutottunk, beszéltünk a közös hazautazásról. Azért hívlak, hogy még áll-e a dolog.

Néhány másodperc hallgatással telik.  Most mit mondjak? Már olyan rég nem láttam a szüleimet.. Azt a kis időt ki lehet bírni Charlie-val. Tudatalattim megint elemében van: Jajj, kit akarsz becsapni, Emily? Még mindig érzel iránta valamit...

- Persze, hogy áll! Mikor menjünk? - próbálok közömbösen válaszolni, hogy elrejtsem az izgatottságom. Velem ellentétben Ő kicsit sem próbálja palástolni az érzéseit. Régen is pontosan ilyen volt: ami a szívén, a száján, és én ezt mindig is szerettem benne. 
- Úgy örülök, hogy együtt megyünk. Rengeteg időnk lesz beszélgetni. New Yorktól London legalább 8 óra repülővel.
- Remek. Miről szeretnél beszélgetni? - kérdezem kissé félve a válaszától. A félelmem nem alaptalan.
- Hát rólunk! Találkozzunk holnap az Macaron kávézóban délután 2-kor! Megiszunk egy kávét, amit remélhetőleg nem öntesz rám. - hangjában hallom az iróniát. – Aztán taxival elmegyünk a reptérre. 5-kor indul a gép.
- Rendben. Ott leszek.

Lázas pakolásba kezdek, és próbálom kitalálni, mit vegyek fel holnap. Nem akarok túlöltözni egy repülőúthoz, viszont slamposnak sem szeretnék tűnni. Természetesen egy normális gönc sem akad a szekrényemben, ami megfelelne az elvárásaimnak, így elindulok a legközelebbi ruhaboltba. A kedvenc butikom csak néhány percnyire van, de szerencsétlenségemre már éppen zárnak. Szomorúan kullogok hazafelé, amikor eszembe jut, hogy a legjobb barátnőm, Susan biztosan ki tudna segíteni. Talán nem mondok azzal nagyot, ha a fizetése felét biztosan ruhákra, kiegészítőkre költi. Persze, nem csak a ruháról van szó.. Tanácsra is szükségem van valaki kívülállótól, aki tisztán látja a dolgokat, nehogy megint valami hülyeséget csináljak.

- Szia Susan. Itt Emily. Ráérsz most? Beszélnünk kell. - hangomban egyszerre érezhető az izgatottság és a kétségbeesés.
- Szia Emily. Persze, gyere fel. Ugye nincs nagy gáz?
- Nem, vagyis olyasmi.. Inkább személyesen.. 10 perc és ott vagyok.
- Várlak. Addig rendelek egy pizzát, jó lesz vacsorára? - elmosolyodom a gondoskodásán.
- Tökéletes! Sietek.

Sziasztok! A karácsonyi időszakra úgy döntöttünk egy olyan újdonsággal állunk elő nektek, amit biztosan még sehol sem láttatok. Egy pár részből álló történetet fogtok tudni olvasni a blogon, aminek az a különlegessége, hogy míg az első részt én írtam szóról-szóra, Noémi írja a folytatást úgy, ahogy ő akarja. Az ő folytatását, pedig én kreálom olyanná, amilyenné szeretném, hogy a történet folytatódjon! És így tovább, és így tovább... Itt nem volt konzultáció, miről fogok írni ugyanis szándékosan nem volt beidőzítve ez a bejegyzés, hogy Noémi pontosan akkor lássa meg először, mint ti! Igyekesztem rövidre fogni, de lehet még így is kicsit hosszúra sikeredett! Mindenképp várunk véleményeket a chatben, de itt is van amiről annyit fecsegtem;

 A ma reggeli kávézásomat, talán otthon is megoldhattam volna.. de nem! Nekem feltétlen a mínuszokban New York legforgalmasabb utcáit kellett járnom, ahhoz hogy a legközelebb lévő kávézóba benézhessek.