A hétfői késő-nagyon-késői bejegyzésemben írtam nektek, hogy költözöm. Mostmár tényleg, nem csak úgy mondom, mint az elmúlt hónapok alatt. Igen csak kellemetlenül éreztem már magam, hogy folyton a munkahelyemen-, barátaimnak arról fecsegek, hogy külföldre költözöm és mindig, minden egyes nappal változott a pontos dátum. Ebben nem mi voltunk a hibásak, pusztán azért történt szeptember helyett, majdnem 4 hónap csúszás, mert a jogsi nagyon lassan készült el. Bár még mindig, csak a vőlegényemnek van jogosítványa (nekem nem volt pénzem rá...), így majd ha az ottani élet bejön kénytelen leszek én is megcsináltatni, ámbár ez nagyon a jövő zenéje. 

 

Bevallom nem merek még előre tervezni, mert nagyon aggodalmas típus vagyok. Barátom már azt látja, hogyan költi az egyelőre nem létező pénzünket, én addig a tökrebevagyokparázva státuszban vagyok. Az elmúlt 3 és fél év alatt, amit "kitűztünk célul" valahogy sosem valósult meg, hiszen ha pontosan abban a mederben folyna az életünk, amiben szerettünk volna, akkor valószínűleg továbbra sem lennék menyasszony illetve már rég összeköltöztünk volna. De teljesen váratlanul jött minden, a tavaly március és a kiköltözés elhatározása. 

Én annak ellenére, hogy szeretek megtervezni dolgokat "álmodozni", hogy milyen lenne ha, most nagyon negatív és ellenszenves vagyok, mert rettentően tele van a nadrágom. Nem akarok hallani semmiről, már a német rádiótól is ingerlékeny leszek. 

Az első hónapok igazán kemények lesznek, ettől félek a leginkább. Mennyire leszek problémamegoldó egy idegen országban? Hogyan alakul az együttélés a barátom "német"családjával? -> főként ez a kérdés azért foglalkoztat, mert a jövendőbeli anyósomat egy kiskanál vízben tudnám...... na, szóval igen. És bár eddig semmi negatívat nem tapasztaltam a kemény 3-4 találkozás alatt, no meg a vendégszeretetük is hibátlan volt, az elején azt hittem az anyósom is az. A problémák 1-2 hónap után kezdődtek. 

 

De nem akarok így indítani, hogy már is a rossz irányba haladok. 2017-re a pozitívabb énemet szeretném előhívni, ami 21 éve bújkál. A költözés után nem sokkal pedig elkezdődik a diétám, és az aktív testmozgás is, hiszen ezeket is célul tűztem ki magamnak, így talán egy teljesen új országban ezek válnak természetessé, hogy odafigyelek magamra. Furcsa, mert ezt viszont várom. Várom, hogy végre újra összeszedjem a lelkierőmet és leadjak pár kilót, rám fér plusz, már az esküvőmre gondolva ez elég jó motiváció. Tudom sokan azt gondoljátok most, hogy csak úgy ezt mondom és nem fog változni semmi... őszintén remélem, hogy nem kell majd az orrom alá dörgölni; "Mi sejtettük, Flo..." :P

 

Továbbá, mivel szép környéken fogunk élni, ezért mindenképpen szeretnék Nektek, de elsősorban persze a családomnak is fotózni. A tavalyi pár napos kiruccanások alkalmával is volt időm fényképezni, de azok nem érték el azt a hatást, amit akartam. Telefonnal készítettem őket és mivel az elején is csak az lesz, próbálok majd azzal alkotni valami szépet. Tervben van egy jobb fényképező beszerzése is, hiszen szerintem az első 1 évet szabadidőnkben kirándulásokkal fogjuk eltölteni, úgyhogy lesz mit fényképezni. Remélem egy-egy élménybeszámolóval nem foglag kikergetni titeket a világból. :)

 

Btw. Nem szeretném rendszeressé tenni, hogy 1 hetet újra kihagyjak a blogolásból, viszont mivel a jövőhét tényleg drasztikusan más lesz szeretném, ha elnéznétek, hogyha nem jelentkezek egy darabig. Persze, ha bekövetkezik. Az első napok furcsák lesznek nekem, hiszen nem szabad a kocka énemet előkapnom és nem foglalkozva senkivel és semmivel neki állnék blogolni... túlságosan nem vetne jó fényt rám, illetve nem is szeretnék az első napokban ezzel foglalkozni. Így a jövő7-re igyekszek még ebben a pár napban gyártani valamit, hogy azért ne legyen annyira feltűnő a kiesés, és majd utána próbálok szép fotókkal jelentkezni, hol is kezdem a 2017-es évet!