Minden szemeszter elején eljön az egyetemisták rémálma, a tárgyfelvétel. Ez lesz a negyedik szemeszterem, de még nem telt el egyetlen félév sem úgy, hogy ne húztam volna fel magam ezen az egész rendszeren, és most muszáj leírnom ide is a véleményem, hátha megoszthatjuk egymással a tapasztalatainkat és kicsit lenyugszunk már attól, hogy érezzük: nem vagyunk egyedül, és mindenki hasonló problémákkal néz szembe.

Reggel 8 óra. Mindenki idegesen próbál belépni a Neptunba, remélve, hogy az nem fagy le, és sikerül felvenni a kiszemelt kurzusokat. Már előző este összeállítottam az órarendemet, megvan, hogy melyik órával kell kezdenem a tárgyfelvételt. Belépek. Első lépés pipa. Kapkodva nyomok a tárgyak listázása gombra, de nem csinál semmit. Csak tölt percekig. Nem tudom, hogy mivel járok jobban: lépjek ki az egészből, vagy várjam meg, amíg betölt... De mi van, ha addig betelik a kurzus? Megint mehetek könyörögni a tanárnak első órán, hogy szánjon meg, és bővítse ki a létszámot, mert sehogy máshogy nem fér bele már az órarendbe. Talán engem jobban meg is sajnálnak, ha elmondom, hogy két karhoz tartozom, de mi van azokkal, akiknek karon belül ütköznek óráik?! Az már tényleg elképesztően alacsony színvonvalú szervezésre vall. Engem minden évben kiakaszt ez az egész, és egy pillanatra megkérdőjelezem, hogy valóban szükségem van-e ennyi nehézségre és megoldandó problémára.

Hatalmas méretű szakadék van a középiskola és az egyetem között, amit mindenki csak a maga módján tud vagy épp nem tud áthidalni. Míg a középiskolában még foglalkoznak azzal, ki, hogy oldja meg a gondjait, addig az egyetemen a legszebben kifejezve is sz***nak a fejünkre. Nem tudsz valami fontos információt? Derítsd ki, ahogy tudod! Nincs jó jegyzeted az órához? Szerezd be, vagy így jártál! Nem tudsz felvenni egy tárgyat? Majd felveszed a következő szemeszterben! Nem is indul egy tárgy, amit a mintatanterv szerint most kéne felvenned? Kit érdekel?? A tanárok többségét nem érdekli, hogy milyen problémákba ütköznek a hallgatók. Ők megkapják a fizetésüket akkor is, ha teljesíted a kurzust, meg akkor is, ha nem. Sőt, az egyetemet sem érdekli, hogy nincs annyi tanár, amennyi tudna elegendő órát tartani a diákok létszámához képest. 150 embernek meghirdetnek három 15 fős szemináriumot, és ha nálad épp összeomlott a Neptun tárgyfelvételnél, akkor csak reménykedhetsz, hogy megértő lesz Veled a tanár, és betesz 16-iknak valamelyik órára... És sokáig ezzel nincs gond, mert vannak, akik nem foglalkoznak különösebben vele: felvesznek, amit tudnak, megcsinálják, amit tudnak, és eltelnek a félévek, anélkül, hogy kiderülne, hogy valójában még sehol sem tartanak.. De azok, akik utánanéznek a mintatantervnek, és látják, hogy mennyire nincs összhangban az, hogy meddig kéne eljutni, és meddig sikerült, és mindez önhibájukon kívül történik, na az nagyon bosszantó tud lenni...

Nem tudom, hogy ez csak nálunk megy-e így, vagy más egyetemeken is ez a helyzet áll fenn, de minden szemeszter elején felhúz ez az egész, és egy egész napot tudnám szidni azt, aki kitalálta ezt a hülye kredites rendszert. Nem mondom, hogy semmi pozitív oldala nincs, de az biztos, hogy elenyésző a sok negatív mellett. Ti mit gondoltok? Nálatok mik a leggyakoribb problémák?

~ Noémi ~