Nem sokkal ezután a barátom kezdte rám erőszakolni a történelmi jellegű filmeket, így mikor először körülbelül 2 (!) napja láttam a Szövetségesek előzetesét már mondtam is a barátomnak, hogy ez egy olyan film lesz, amit mi meg fogunk nézni. Friss élmények vannak bennem, ugyanis nincs 2-3 órája, hogy végetért a film. 

 

 A II. világháborúba csöppenünk bele, ahol Max Vatan (Brad Pitt) kanadai kém egy közös akcióban a francia ellenálló Marianne Beausljour-ral (Marion Cotillard) kénytelen férj és feleséget játszani a film körülbelül 10. perce után, mikor éppen abban a pillanatban találkoztak életükben először. 

A sikeres küldetésük után Max és Marianne hamar belátják együtt maradnának legszívesebben, így közösen költöznek vissza Londonba. A film onnantól lesz érdekes, hogy a családi idilt félbeszakítja egy hívás azon belül is egy fontos momentum, hogy feltételezhetően Mrs. Vatan továbbra is kémként tengeti napjait, méghozzá a németeknek szerez információkat. 

A bő 2 óra alatt pedig minden kiderül.

 

A színészek abszolút átadták, amit át kellett adniuk szerettem Marianne karakterét, akiről sosem tudhattad, vajon mit gondol vagy érez, mert állítása szerint; ,,Az érzelmeim valódiak. Éppen ezért hihető!" (ez a mondat nagyon megragadt;) Így mikor Max kap egy fülest, hogy az asszonykája német kém halvány sejtése sincsen arról, hogy vajon ki hazudik . Elképesztően zavaros az egész, hiszen együtt élsz valakivel hosszú ideje, aki ráadásul a feleséged nap mint nap mélyen a szemedbe nézve azt mondja Szeretlek, miközben lehet az ellenség tagja és mindvégig erre ment ki az egész színjáték, a film kezdete óta. Ez az, ami igazán figyelemfelkető a filmben, bár én elnéztem volna hogy együtt harcolnak, elmenekülnek, megy a dirr-durr robbanás és minden más! Ebből a szempontból mondhatnám csalókának is a filmet, hiszen egyszerű családi életről szól a világháború idején, akiket megfertőzött a kétségbeesés és valljuk be...nem tudhattad kiben bízz ezekben az időkben. 

  Itt pontosan ezért volt jó az alvó kém karakter, amit el is viseltem volna egy remek végszónak. (Alvó kém: hosszú évekkel tényleges működésük előtt beépültek az ellenséges országba, itt egzisztenciát teremtettek maguknak, esetenként fontos beosztásba emelkedtek. Csupán akkor kezdték el kémtevékenységüket, amikor már minden gyanún felül állottak.)

A nő megszerezte a kanadai kémet, információkat és még kicsit többet, szült neki egy gyereket, később elmenekül, de még harcol az érzelmeivel. Szerettem volna ezt látni végszóként, hogy szídhassuk, miért bánt el ilyen csúnyán Pitt bácsival... viszont itt az érzelmekre fókuszáltak a rendezők, ami mellesleg szintén nem emelte az izgalom faktort, de no nem baj ez a film engem és a barátomat is abszolút megvett kilóra! 

 

Ami még említésre méltó a humor. Vannak benne elejtett vicces jelenetek, bár nem falrengető poénokról beszélünk (sőt nem is a poénos a legjobb szó), hanem pontosan a film sajátságos hangulatához illő, amin kicsit nevetni fog az ember. Ezt például egy ilyen sötét időben játszódó filmről kicsit sem gondoltam volna, mégis volt 1-2 jelenet, amin vigyorogtunk.

 

Ajánlom a filmet? Aki az ilyen típusú filmeket kedveli valószínűleg szeretni fogja a végkifejlet ellenére is. Azoknak is ajánlom, akik nem ezekhez a típusúakhoz vannak szokva, mert itt is bőőőven van szerelmi pillantás, csók és minden, amit szeretnénk! Az én mókás énem pedig szereti a lövöldözést némi romantikázással.
Köszönöm, hogy elolvastad a rövid véleményem a filmről. :)

 

~ Floo ~